Idegtudományok

Próbavizsgálat az ayahuasca terápiás használhatóságáról depresszióban

2015. ÁPRILIS 20.

Szöveg nagyítása:

-
+

Napjainkban a depresszió alternatív kezelésének kutatása okán az ayahuasca a figyelem fókuszába került. Ezt a pszichedelikus italt évszázadokon keresztül dél-amerikai sámánok használták gyógyító ceremóniáikhoz. Brazil kutatók az elmúlt hónapban publikálták az első klinikai tesztek eredményeit a dél-amerikai ayahuasca főzet lehetséges terápiás hasznáról. A pszichedelikus, vagy rekreációs drogok lehetséges terápiás felhasználásának vizsgálata mostanában reneszánszát éli, noha ezeket a kutatásokat mintegy fél évszázada világszerte betiltották, vagy korlátozták. A kutatások alapján a ketamin például elfogadott orvosi indikációja szerint érzéstelenítőszer, ugyanakkor gyors hatású antidepresszáns ígéretes lehetőségét hordozza; a „mágikus gombák” hallucinogén anyaga, a pszilocibin az előrehaladott állapotú rákbetegek szorongását hivatott enyhíteni; az MDMA, azaz ecstasy a poszttraumás stressz-betegség tüneteit csökkentheti; a klaszter fejfájással (féloldali kiterjedésű, rohamokban jelentkező igen heves fejfájás) küzdő páciensek pedig arról számoltak be, hogy az LSD könnyít a tüneteiken. Az ayahuasca tradicionálisan szent főzetét („tea”) egy őserdőben található növényi szárból (Banisteriopsis caapi) és egy cserje (Psychotria viridis) leveléből készítik, mely összetevők a legtöbb vidéken illegálisak. Az „ayahuasca-ipar” Dél-Amerikában indult föllendülésnek, mivel vallási keretek között fogyasztása engedélyezett, elvonulók ezrei vágnak az őserdőnek intenzív pszichedelikus belátásra szomjazva.

Ayahuasca and chacruna cocinando.jpgAyahuasca, forrás: Wikipédia


A főzetet antropológusok, társadalomtudósok és teológusok tanulmányozták elsőként, a klinikai kutatások egerek és patkányok viselkedésének megfigyelésére korlátozódtak, valamint egészséges önkéntesek beszámolóin alapultak. Legutóbb Jaime Hallak neurológus-kutató (Sao Paolo-i Egyetem, Brazília) hat önkéntesnek az ayahuasca egyetlen kis dózisát adta. A résztvevők enyhe és súlyosabb fokú depresszióban szenvedtek és nem reagáltak a konvencionális antidepresszáns gyógyszerek legalább egyik fajtájára. Korábban egyikük sem fogyasztotta a szert. A főzet elfogyasztását követően a résztvevők egy enyhén megvilágított szobában ültek le, ahol az orvosok standard klinikai kérdőív alapján fölmérték a depresszív tüneteket. Két-három órán belül javulást tapasztaltak (a pszichedelikus hatás ennél tovább, mintegy öt órán át tart), ez igen gyors hatásnak minősül, összevetve a hagyományos antidepresszánséval, amely teljes hatását heteken át fejtheti ki. A pozitív eredmények a következő három hétben is fennálltak. A szer jellegzetes mellékhatását (hányás) három résztvevő tapasztalta, egyéb panaszt nem jeleztek. Biokémiailag érthető, hogy az ayahuasca terápiás hatással bír a depresszióra, mivel a főzetet alkotó növények olyan összetevőket tartalmaznak, melyek egyes antidepresszívumokhoz hasonlóan az agyi hangulatszabályzó neurotranszmitter, a szerotonin koncentrációját változtatják meg. Az alábbi összetevők lehetnek fontosak a hatásmechanizmusban: N,N-dimethyltryptamin, a harmin, tetrahydroharmin. Az ayahuasca pszichedelikus és terápiás hatásának további empirikus tanulmányozására szükség van, ugyanakkor kontrollcsoport hiányában az eredmények óvatosan értelmezendőek; ami biztosan állítható az, hogy a depressziós páciensek jól tolerálták a szert és az egyszeri dózisnak nem mutatkozott komoly mellékhatása. Egészen friss eredmények várhatóak a randomizált dupla-vak placebo-kontrollált kísérletekből, melyeket Draulio de Araujo (Federal University of Rio Grande do Norte in Natal, Brazil) folytat 46 depressziós személy ayahuasca-fogyasztásának összefüggéseiről. Eredeti közlemény: Ayahuasca psychedelic tested for depression Nature 2015 doi:10.1038/nature.2015.17252 Szemlézte: Tremkó Mariann eLitMed.hu 2015-04-20

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Kapcsolódó anyagok

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Idegtudományok

Glutamát- és szerotonerg mechanizmus magyarázhatja a rapid antidepresszáns hatást

A Nature kiadójának lapjában (Translational Psychiatry) megjelent vizsgálat megmagyarázza a ketamin paradigmaváltást eredményező hatásának mechanizmusát, és biomarkerrel is szolgál a depresszió kezeléséhez.

Idegtudományok

Psilocybin versus escitalopram a depresszió kezelésében

Nagy-britanniai kutatók NEJM-ben megjelent tanulmánya először hasonlítja össze közvetlenül a psilocybin antidepresszáns hatását a depresszió bevett gyógyszereinek hatásával.

Idegtudományok

A DMT és a hypoxia

Frecska Edét az N,N-dimetil-triptamin (DMT) szomatogén felfogásáról kérdeztük. Kevéssé ismert az endogén hallucinogénnek tartott molekula funkciója az emberi szervezetben. A sigma-1-receptor egyik természetes liganduma, univerzális sejtvédő lehet a központi idegrendszerben. Frecska hipotézise szerint a DMT a hypoxia elleni védelemben és számos más élettani funkcióban is kulcsszerepet játszhat.

Hírvilág

Miért veszélyesek az elmebetegek? Vagy inkább fordítva?

A közvéleménnyel összhangban a pszichiátriai betegek tényleg gyakrabban követnek el erőszakos cselekményeket, de ezt nem a betegségük okozza, hanem az erőszakra és a mentális betegségre egyaránt hajlamosító problémák.