A szagvakság
A COVID-19 járvány során, a SARS-CoV-2-fertőzés egyik vezető tüneteként elhíresült anosmia, azaz a szagvakság nem csak virális fertőzés, de fejsérülés, bizonyos toxinoknak való kitettség, tumor vagy Alzheimer-kór miatt is bekövetkezhet. A szaglás gyakran az életkorral is romlik: az USA 2012-es nemzeti egészségügyi és táplálkozási felmérésének keretében (NHANES) a szaglási zavarok előfordulási gyakoriságát is megvizsgálták: kiderült, hogy a legalább 80 évesek 39%-a szenved olfaktorikus diszfunkcióban.
Az anosmia sokszor depresszióhoz vezető, az életminőséget súlyosan rontó állapot, mivel az ételek ízét is zömmel a szaglásunkkal érzékeljük, a nyelv és a szájüreg ízlelőbimbói csak az alapízek érzékelésére képesek. A szaglás tudat alatt is óriási befolyást gyakorol ránk; az anosmiások nemcsak arra panaszkodnak, hogy nem érzik meg az életveszélyes gázszivárgás szagát, de alapvetően szeretteik illata is hiányzik nekik. 

A vizsgálat
Az amerikai Virginia Commonwealth University (VCU) Szaglási és Ízlelési Betegségek Központjának kutatói 2020 elején indítottak vizsgálatot annak felmérésére, hogy a COVID-19 diagnózist kapottak között milyen gyakoriak és milyen időtartamúak a szaglásproblémák. Tavaly év végén jelent meg kétéves utánkövetést alkalmazó tanulmányuk, amely szerint a szaglásukat vesztett COVID-19-betegek 38%-a nyerte vissza teljes mértékben a szaglását és ízérzését, 54%-uk részleges javulásról számolt be, míg 7,5%-uk állapota egyáltalán nem javult.

A lehetőségek
A COVID-19 miatt szaglását és ízérzését vesztett beteg előtt jelenleg három, kevéssé kielégítő lehetőség áll: vár és reménykedik, hogy magától visszatér az érzékelés; szteroidot szed, ami talán gyorsítja a gyógyulást; illetve a különböző illatanyagok expozíciójával szaglásrehabilitációs kezelésbe kezd. A nem túl távoli jövőben azonban (a remények szerint 5–10 éven belül) neuroprotézis segíti majd a hypo- és anosmiások életét, írja az olfaktorikus implantációs rendszerek fejlesztésének aktuális állását elemző cikkében Eliza Strickland. A technológiai innovációkról beszámoló tudományos ismeretterjesztő portál, az IEEE Spectrum cikkében megszólalnak a VCU szaglást pótló neuroprotézist fejlesztő fiziológus, biofizikus, otolaringológus és idegsebész szakemberei, akik elmondják, hogy prototípusukban a szenzorokból álló elektronikus orr a cochlearis implantátumokból ismert elektródokhoz továbbítja a jeleket. Az implantátum mérete megfelelő ahhoz, hogy a szaglógumóba építsék. Bár a technológiát szabadalmaztatták, messze még a siker, teszik hozzá – egyelőre még azon dolgoznak, hogy az eszköz néhány fajta szagnál többet is fel tudjon ismerni, illetve megtalálják a legmegfelelőbb interfészt az agyhoz.
A különlegesen bonyolult szaglási érzékelést ugyanis a többi érzékszervhez képest jóval nehezebb neuroprotézissel pótolni (a beültetett cochlearis implantátumok száma több mint 700 ezer, a retinaimplantátumok neurotechnológiája is előrébb jár, és létezik jól működő tapintáspótlás is). Az előagy szaglógumójából az amygdalába, a hippocampusba és a frontális cortexbe is haladnak idegrostok, ezek ingerületeit egy másik implantátumfejlesztő csapat által kutatott módszerrel csak többszörös implantátummal lehetne kiváltani. Mindazonáltal, ha elkészül majd egy ilyen eszköz, az a hangulat, a memória és a kogníció módosítására is alkalmas lesz, nyilatkozta ez utóbbi próbálkozás vezető szakembere az IEEE Spectrumnak. Mark Richardson, a Massachusetts General Hospital idegsebésze azt is hozzátette, hogy szerinte az agy stimulálására alapozó eszköz előbb meg fog születni, mint a bulbus olfactoriusba épített szaglásimplantátum, hiszen már jelenleg is vannak befogadott agystimulátorok.
A roppant elágazó neurális szaglási útvonal mellett az is nehezíti a szaglást pótló neuroprotézis fejlesztését, hogy az emberi orr 400 különféle receptorral érzékeli a szagmolekulákat, és egy 2014-es Science-tanulmány (Bushdid és munkatársai: Humans Can Discriminate More than 1 Trillion Olfactory Stimuli) szerint döbbenetesen sok, egytrillió (milliárdszor milliárd) fajta szag megkülönböztetésére képes. Ráadásul, egyelőre nem ismerjük az olfaktorikus kódot sem, azaz hogy a különböző receptorok ingerületének kombinációja hogyan vezet egy-egy szag- és ízélményhez.

A projekt
Az Európai Unió 2021-ben indult olfaktorikus implatátum projektje (ROSE: Restoring Odorant detection and recognition in Smell dEficits) mindkét fent ismertetett fejlesztési útvonalon elindult. A konzorcium német és francia partnerei a bulbus olfactorius és a prefrontális kéreg stimulálásával egyaránt kísérleteznek. A ROSE a remények szerint 5–10 éven belül kereskedelmi forgalomba hozható terméket fog eredményezni.

Szemlézte:

Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:

Michael P. McWilliams,a Daniel H. Coelho,a,b,⁎ Evan R. Reiter,a and Richard M. Costanzoa,b: Recovery from Covid-19 smell loss: Two-years of follow up. Am J Otolaryngol. 2022 September-October; 43(5): 103607.